Önnek van kedve zenét hallgatni, ha fáj a feje? Valószínűleg nincs. És zenét írni? Talán még kevésbé. Érdekes módon a híres zeneszerzők közül mégis sokan szenvedtek élethosszan fennálló fejfájástól – különféle okok miatt.

Wolfgang Amadeus Mozart

Mozart egyes források szerint migrénes rohamoktól szenvedett, mások szerint nem sima migrénje volt, hanem fejfájásai egy balesethez köthetőek. Fiatalkorában ugyanis koponyatörést szenvedett, a koponyát érő ütések, sérülések után pedig gyakran előfordul, hogy a gyógyulást követően évekkel, vagy akár évtizedekkel később is fennmarad a visszatérő fejfájás.

George Gerschwin

Gerschwin harmincas évei végén depressziós volt, és emellett súlyos fejfájás gyötörte. A fejfájáshoz gyakran eszméletvesztések is társultak, illetve furcsa szagokat érzett. A tünetek hátterében a zeneszerző 39 éves korában agytumort állapítottak meg. A betegséget a korabeli módszerekkel nem tudták gyógyítani, csupán a tüneteit enyhítették. Bár amikor epilepsziaszerű rohamai és eszméletvesztései súlyosbodtak, megpróbálták megoperálni a tumort, de sajnos nem élte túl a műtétet.

Richard Wagner

A híres német zeneszerző minden valószínűség szerint migrénes rohamoktól szenvedett. A migrén jelentkezésekor nem is tudott komponálni. „Egyetlen hangjegyet sem voltam képes leírni, mert a rettenetes fejfájás folyton elvonta a figyelmemet a munkáról” – írta egy levelében. A migrén az élete része volt, operáiban is több fejfájós alakot szerepeltet.

Ludwig van Beethoven

Beethoven fejfájása nem az elsődleges fejfájások közé tartozik: a művésznek olyan hallásproblémája volt, amely gyakran okoz fejfájást is. Beethoven ugyanis hiperacusisban, magyarul túlhallásban szenvedett: az ilyen páciensek jobban meghallják a halk és lágy hangokat, ugyanakkor sokkal jobban szenvednek a hangosaktól. Beethoven szinte megőrült a túl hangos zajoktól, és ezektől rendszeresen fejfájást kapott.

Pjotr Iljics Csajkovszkij

Az orosz zeneszerző szintén migrénes volt. Gyakran gyötörte heves, szűnni nem akaró fejfájás – például akkor is, amikor a cambridge-i egyetem díszdoktorává avatták. Csajkovszkij migrénje mellett súlyos depressziós volt, és álmatlanságban szenvedett – ma már nehéz eldönteni, hogy hangulatzavarai legalábbis részben összefüggésben álltak-e azzal, hogy homoszexualitását az elítélő korszellem miatt titkolnia kellett.